A Szent István Egyetem Állattani és Ökológiai tanszéke fennállásának és működésének története (1948-1998)


Azt kérem Öntől és az egész világtól, hogy adjanak meg valamilyen általános különbséget az ember és a majom között, amely összhangban áll a természet történetének alapelveivel. Én magam természetesen nem ismerek ilyent. (…) Ha a majmot embernek nevezném, vagy az embert majomnak, akkor az összes teológus azonnal nekem esne. Pedig talán a természettudomány szabályait követve ekként kellene eljárnom.

Carl von Linné

A jelenlegi Állattani és Ökológiai Tanszék jogelődje a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar, Mezőgazdasági Osztály (1934-1945), Állattani Intézete volt. Az Intézet vezetését Éhik Gyula címzetes egyetemi rendkívüli tanár látta el, aki a "Gazdasági állattan" című tárgy előadója volt. Az agrár felsőoktatás 1945-ben történt átszervezése után ezt az intézetet az 8740/1945 M.E. sz. rendelet a Magyar Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Budapesti Osztályának részévé tette. Ekkor az Állattani Intézet Budapesten a VIII. ker. Eszterházy u. 3. sz. alatt működött. 1946-tól az Intézet Budapesten, a volt Bólyai János Műszaki Akadémia hűvösvölgyi épületébe került, ahol igen szerény körülmények között történt az oktatás. 1946-48-ig az Intézet vezetését Kovács Gyula állatorvos, egyetemi tanár látta el. Munkatársai Kállai László és Balázs Géza voltak. Az Intézetben a "Gazdasági állattan" című tárgyat heti 3 órában és a "Gazdasági állattani gyakorlatok" című tantárgyat heti 2 órában oktatták a Mezőgazdaságtudományi Kar és az Állatorvostudományi Kar hallgatói számára egyaránt. A tárgy szakelőadója Éhik Gyula volt. A Magyar Agrártudományi Egyetem szervezeti felépítését az 77900/1948. F.M. sz. rendelet módosította. Ennek értelmében a korábban működő intézetek helyett az Egyetem Budapesti Osztályán 9 tanszéket hoztak létre, közöttük az Állattani Tanszéket is. A Tanszék feladata ezt követően a "Mezőgazdasági állattan" című tárgy elméleti és gyakorlati oktatása volt az I. évfolyamon. Ennek keretében a sejttan, szövettan, fejlődéstan, anatómia és rendszertan témaköreiből tartottak előadásokat. Első és második félévben is heti 3 óra előadás és 2 óra gyakorlat állt rendelkezésre. A tárgy ismeretéből az I. félév végén kollokvium, az év végén szigorlat keretében adtak számot a hallgatók. 1949-ben a Magyar Agrártudományi Egyetemet az 55555/1949. F.M. sz. rendelet a vidéki osztályok Budapestre történő összevonásával egyesítette. Az Állattani Tanszék írányítását 1948-54-ig Keller Oszkár egyetemi tanár vette át, aki azelőtt a tárgyat Keszthelyen oktatta. A keszthelyi osztály megszüntetésekor az Állattani Tanszék ottani gyűjteményét Budapestre, a XI. ker. Villányi út 29. sz. alá költöztették. Jóllehet 1949-ben döntöttek arról, hogy a Magyar Agrártudományi Egyetem székhelye Gödöllőn legyen, a Tanszék 1959-ig még Budapesten maradt. Feladatai közé tartozott a "Mezőgazdasági állattan" című tárgy elméleti és gyakorlati oktatása a Mezőgazdaságtudományi Kar Agronómiai Szakán és az Állattenyésztési Szakán az I. évfolyamon két félévben, valamint az Agrárközgazdasági Szakon az első félévben. Egy éves tárgyként a heti óraszám 2 óra előadás és 2 óra gyakorlat volt mindkét félévben, míg a féléves képzési formánál a heti óraszám 3 volt. Keller professzor halála után a Tanszéket 1954-1957-ig megbízott tanszékvezetőként Molnár Gyula egyetemi adjunktus vezette. Az 1957. évi 35. sz. tvr. az Egyetem szervezeti felépítését megváltoztatta, melynek során a Mezőgazdaságtudományi Kar mellett létrehozták a Mezogazdasági Gépészmérnöki Kart és a Tanárképző Intézetet. Az Állattani Tanszék ettől kezdve első félévben hetente 2+2, a második félévben 2+1 órában oktatta a "Mezőgazdasági állattan" című tárgyat. Az első félév végén kollokviummal, a második félév végén szigorlattal fejezték be a hallgatók a tárgy tanulását. 1957-től, az akkor még Budapesten működo Állattani Tanszéket összevonták a már Gödöllőn működő Rovartani Tanszékkel. Az így létrehozott Állattani Tanszék megbízott tanszékvezetoje 1959-ig Huzián László egyetemi adjunktus volt. Miután 1959-ben az Állattani Tanszék Gödöllőre, a mai helyére költözött, a két évvel korábban hozzácsatolt Rovartani Tanszék kivált szervezetéből. Ekkor csatlakozott a Tanszékhez a már korábban is Gödöllőn működő MTA Állatgenetikai Kutató Csoportja, melynek vezetője Fábián Gyula volt. Egyetemi docensként, megbízott tanszékvezetőként a Tanszék irányítását is ellátta. Az Állatgenetikai Kutató Csoport gazdasági és személyi kérdésekben az MTA Genetikai Intézetéhez tartozott. 1962-ben Fábián Gyulát egyetemi tanárrá és egyben tanszékvezetővé nevezték ki. Ő ebben az időben a Kar vezetésében mint dékánhelyettes is közreműködött. Az Állatgenetikai Kutató Csoport 1964-ben átalakult az MTA Genetikai Intézet, Állatgenetikai Osztályává, majd 1970-ben kivált a Tanszék szervezetéből. Az "Állattan" című tárgyat az Általános agrármérnöki Szakon 1964-tol, az Üzemszervezési Szakon 1969-tol két félévben, hetente 2 óra eloadás és 2 óra gyakorlat keretében oktatták. A tárgy mindkét szakon, mindkét félévben kollokviummal zárult. Fábián Gyula professzor 1976-ban bekövetkezett nyugállományba vonulásáig állt az Állattani Tanszék élén. Életútját, munkásságát Bakonyi Gábor foglalta össze a „Fábián Gyula emlékezete" címmel (Állattani Közlemények 1987-88, 74:7-15). 1976-ban Nagy Emil egyetemi docens vette át a Tanszék irányítását. Ugyanakkor hozta a MÉM azt a határozatot is, mely szerint a korábban Telkiben működő Vadbiológiai Kutató Állomást az egyetemhez csatolja. Az Állomás vezetője kezdetben Fodor Tamás, majd Heltai István volt, míg a szakmai irányítást Nagy Emil látta el. 1977-ben az Állomás rendelkezésére bocsátották Babat-puszta egy részét (mintegy 3600 ha-t), hogy az kísérleti területként a vadgazdálkodási kutatást és oktatást szolgálja. 1979-ben felépült a Vadbiológiai Kutató Állomás épülete is az egyetem területén. Nagy Emil a tanszékvezetői megbízatás mellett 1975-77 között dékánhelyettesi, 1977-80 között dékáni, 1981-84 között rektorhelyettesi, 1985-90 között dékáni funkciót töltött be. 1987-ben létrehozták az Állattani és Vadbiológiai Intézetet, melyhez az Állattani és Ökológiai Tanszék, a Vadbiológiai Osztály, Vadgazdálkodási Osztály, valamint a Babati Kísérleti Telep tartozott. A korábbi Állattani Tanszék nevét ekkor, a bővülő oktatási tevékenységi kör miatt változtatták meg. 1987-91 között az Intézet igazgatója és egyben az Állattani és Ökológiai Tanszék vezetője Nagy Emil volt. 1991-ben az Állattani és Ökológiai Tanszék vezetőjévé Bakonyi Gábor egyetemi docenst választották. Még ebben az évben megszűnt az Állattani és Vadbiológiai Intézet. Azóta az Állattani és Ökológiai Tanszék, valamint a Vadbiológiai Kutató Állomás (később mint Vadbiológiai Oktató és Kutató Állomás, jelenleg Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék) önálló kari egységként végzi munkáját.

Az egykori Állattani Intézetmajd Tanszék és jogutódja az Állattani és Ökológiai Tanszék az oktatást mindig kiemelt feladatának tekintette. Ennek érdekében törekedett arra, hogy a tananyag elsajátításához kellő mennyiségű és minőségű írásos, illetve demonstrációs segédanyagot biztosítson a hallgatóknak. A Tanszék alapvető műszer és egyéb technikai eszköz állományának kialakítása, valamint a működéshez szükséges egyéb feltételek biztosítása Molnár Gyula nevéhez fűződik. A Tanszék szemléltető anyagainak egy része jól látható folyosói elhelyezésben állandóan a hallgatók rendelkezésére áll. A tárlók berendezését, a preparátumok egy részének elkészítését mindenkor a tanszéki oktatók végezték, és folyamatosan korszerüsítették. E munkában különösen nagy részt vállalt Széky Pál és Kiss István. A gyűjtemény magvát - főleg a madárfajok gyűjteményét - még Keller Oszkár professzor hozta magával 1948-ban Keszthelyről. Gyűjteményünk azóta is állandóan bővül. Tudományos szempontból is jelentős a Tanszék lepke (Lepidoptera) gyűjteménye, ami Szalkay József, a vízipoloska (Nepomorpha) gyűjteménye, ami Bakonyi Gábor és az emlős csontvázakat (röntgenfelvételekkel együtt) tartalmazó gyűjteménye, ami Széky Pál munkájának eredménye. A Tanszék fennállásának első időszakában az oktatásfejlesztés különböző stádiumait jelző egyetemi jegyzetek segítették a tananyag elsajátítását. 1965-ben megjelent az „Állattan mezőgazdasági mérnökök részére" című tankönyv, melynek szerkesztője Fábián Gyula, szerzőtársai az akkori tanszéki kollektíva oktatói voltak. A tankönyvet 1973-ban második, és 1977-ben átdolgozva harmadik kiadásban is megjelentették. Az 1965-ös első kiadás ökológia fejezete a szakterület tankönyvben történő megjelenésének első példája Magyarországon. A tankönyv sikerét jelzi, hogy az ország többi agrártudományi egyetemén is ezt használták az "Állattan" című tárgy oktatási céljaira. A tananyag gyakorlati részeinek könnyebb elsajátításához a tanszék oktatói több egyetemi jegyzetet is írtak. Bakonyi Gábor szerkesztésében 1995-ben megjelent az "Állattan" című tankönyv. Jelenleg ezt a tankönyvet használják a legtöbb hazai agrártudományi egyetemen. A tanszéken kezdetben a mezőgazdasági állattan tárgy oktatása képezte a legfontosabb feladatot. Későbbiekben a kutatási területek bővülése révén egyre több tárgy meghirdetésére került sor graduális és posztgraduális szinten. A tanszéken oktatott tárgyak jól kiegészítik az állattan alapozó ismeretanyagát. Az ökológia tárgyköre a Fábián professzor által szerkesztett: "Állattan a mezőgazdasági mérnökök részére" című könyv megjelenését követően kezdetben az "Állattan" című tárgy részeként került leadásra. 1985 óta - a hazai agrártudományi egyetemeken elsőként - önálló tárgyként szerepel egyetemünk tantervében. Az említett tárgyak mellett, elsősorban a tanszéken folyó főbb kutatási témákhoz kapcsolódóan, számos új tantárgy oktatási feltételeit alakítottuk ki. Fontossági sorrend felállítása nélkül az eddig graduális és posztgraduális keretekben oktatott tantárgyak a következő főbb témacsoportokba illeszthetőek: állattan (Mezogazdasági állattan, Állattan I. - II., Általános állattan, Állattani alapismeretek, Trópusi és szubtrópusi állattan és ökológia), vadbiológia (Vadgazdálkodás, Vadgazdálkodás és vadászat, Vadászati állattan, Apróvadtenyésztés), halbiológia (Általános halbiológia, Halrendszertan), keltetésbiológia (Keltetésbiológia, Szárnyasvadfajok keltetésbiológiája), méhészet (Méhtenyésztés, Méhegészségügy), ökológia (Agroökológia, Ökológia, Rovarökológia), természetvédelem (Természet és tájvédelem, Védett állatok Magyarországon), talajzoológia (Talajzoológia). Az idegen nyelvű képzés az utóbbi tizenöt évben különösen előtérbe került. Bakonyi Gábor német nyelven zoológiát, angolul ökológiát, Cseh Ferenc orosz nyelvű képzés keretében zoológiát, Havasi András német és angol nyelven zoológiát, Kiss István angolul zoológiát és halbiológiát oktat, illetve oktatott.

A tanszéki kutatások fő vonalai az oktatott tárgyak csoportjaihoz igazodóak. A gödöllői székhellyel működő Tanszéken kezdetben az Állatgenetikai Csoport révén elsődlegesen a molekuláris genetikai, majd az alkalmazott genetikai vizsgálatok voltak túlsúlyban. Később az embrionális, és posztembrionális fejlődés, növekedés törvényszeruségeivel foglalkoztak. A röntgentechnika alkalmazásával számos gerinces állatfaj csontos vázának felépítését tanulmányozták. Önálló kutatási területként az országban egyedülállóan halhematológiai kutatások folytak. A Vadbiológiai Kutató Állomás Tanszékhez csatolása a vadgazdálkodás-vadászat területén hozott számos eredményt. Kezdetben elsősorban az apróvadfajok tenyésztése került előtérbe, majd később bővült a vadfajok köre. Az ökológiai kutatások közül a cönológiai, a populációdinamikai, produkcióbiológiai és a szárazföldi ökoszisztémák nitrogénforgalmának nyomonkövetését célzó témák indultak el. Jelenleg elsősorban a talajzoológiai, talajökológiai kutatásokon, a védett területek faunisztikai feltárásán és a fenntartható mezőgazdaság ökológiai kérdéseinek vizsgálatán van a fő hangsúly. Elsősorban fonálférgek, rovarok, kétéltűek, hüllők és emlősök vizsgálata folyik. Több ökotoxikológiai kutatást végzünk a peszticideknek és a nehézfémeknek a talajfaunára, kiemelten a fonálférgekre és az ugróvillásokra, valamint egyes madárfajok embrionális fejlődésére gyakorolt hatására vonatkozóan. Emellett számos egyéb téma is kidolgozás alatt áll, mint például a vízipoloskák faunisztikai vizsgálata és alkalmazásuk a biológiai monitorozásban, a madarak keltetésbiológiája, a herpetológiai kutatások, valamint a méhészet gyakorlati problémáinak feltárása. Az alábbi csoportosítás áttekintést ad a tanszék kutatási területének sokszínűségéről:

Állatgenetika:

Kvantitatív jellegek fejlődésgenetikája. Madarak kromoszóma vizsgálata. Az állati test allometrikus növekedése.

Halbiológia:

Halhaematológia. Halak táplálkozásbiológiája. Halegészségügy. Haltáplálékszervezetek. Halak növekedésének vizsgálata. Halak szaporításbiológiája.

Vadbiológia:

Szárnyasvadfajok táplálkozásbiológiája. Ragadozó kisemlősök biológiája. Szárnyasvadfajok zoológiai vizsgálata. Szárnyasvadfajok szaporodás- és keltetésbiológiája. Szárnyasvadfajok tenyésztéstechnológiája. Apróvadgazdálkodás mezőgazdasági területen.

Méhbiológia: és tenyésztés

A mézelő méh tenyésztési és egészségügyi kérdései. A poszméhek biológiája és tenyésztése.

Ökológia:

Nagyvadfajok produkcióbiológiája. Vízipoloskák ökológiája. Biocönózisok N-áramlása. Fitofág rovaregyüttesek közösségszerkezete. Kétéltűek és hüllők populácóbiológiája. Kisemlősök populációbiológiája.

Talajzoológia és ökológia:

Természetközeli és bolygatott, mezőgazdasági területek talajfaunája. Természetes és művelt területek talajának biológiai aktivitása. Tarlómaradványok beforgatásának és a tarlóégetésnek hatása a talajbiológiai folyamatokra. A szervestrágyázás hatása a talajbiológiai folyamatokra. Talajlakó állatok szerepe a trágyakomposztálás során. A műtrágyák és peszticidek hatása a hasznos talajlakó szervezetekre. Nehézfémszennyezés hatása különböző talajállatokra.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a legfontosabb, nagyobb szellemi és anyagi ráfordításokkal folyó kutatások mellett, mindig számos kisebb témát is műveltek a Tanszéken. Ezek a szerteágazó témák nagyban segítették a Tanszék oktatóit abban, hogy újabb kutatási eredményeket vihessenek be az oktatásba. A tanszéki kutatási témákhoz mindig szívesen csatlakoztak hallgatók is. A közös munka eredményeként sok tudományos diákköri dolgozat (63 db), diplomamunka (149 db) és szakmérnöki dolgozat (158 db) született. Tanszékünkön a szerény személyi és kutatási feltételekhez mérten viszonylag sok egyetemi doktori (45 db), Ph.D., kandidátusi, és akadémiai doktori dolgozat, illetve tudományos publikáció született. A tanszék 50 éves fennállása alatt született valamennyi publikáció ismertetésére terjedelme miatt a jelen kiadványban nem kerülhet sor. A tanszék dolgozói mindenkor igyekeztek az egyre bővülő hagyományokra építkezni. Felhasználták az addig létrehozott eredményeket és folyamatosan korszerűsítették azokat mind az oktatás, mind a kutatás területén. Úgy tapasztaljuk, hogy a folyamatosság biztosítása minden tanszék életében az egyre magasabb színvonal, az oktató és kutató munka fejlesztésének legfontosabb alapja.

A jelen korban a tanszék dolgozói számára az legnagyobb feladat, hogy megfeleljenek az igen gyorsan változó társadalmi, politikai, közgazdasági környezet kihívásaira. A tradicionálisan magas szintű oktatás továbbfolytatását és a dinamikusan fejlődő kutatási tevékenység egészséges egyensúlyának megteremtését tűztük ki célnak. Csak ennek az egyensúlynak a megvalósításával tudunk korszerű ismereteket közvetíteni a zoológia mindegyik, általunk művelt területéről a hallgatók szakmai műveltségének, kultúrájának és emberi értékeinek növelésére.

Az elmúlt években a tanszék munkatársai jelentős részt vállaltak az egyetemi oktatási struktúra átalakításában. A tanszéki oktatás jelenét és jövőjét is ezek az átalakulások szabják meg. A jelenlegi tantárgyi struktúra az elmúlt évek jelentős mértékű tantárgyváltozásainak eredménye. Figyelembe veszi a tanszék oktatói által képviselt diszciplinákat és a hallgatók igényeit. A jövőbeli változások irányát a nyugdíjazások miatti személyi változások valamint a fiatalabb kollégák által meghirdetésre kerülő tárgyak szabják majd meg. Ennek megfelelően a vadbiológiai tárgyak folyamatosan a Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék gondozásába kerülnek. Az elkövetkezendő években a következő új tantárgyak, tématerületek oktatását vettük tervbe: zootaxonómia, halrendszertan, állatökológiai vizsgáló módszerek, viselkedésökológia, herpetológia, állatok ökotoxikológiája. A jövőben egyre nő majd a speciális tárgyak és kurzusok jelentősége. A tanszéken a kutatási területek bővülése révén egyre több tárgyat hirdetünk meg. Jelenleg a graduális és posztgraduális keretekben oktatott tárgyak a következo főbb témacsoportokba illeszthetők: állattan (jelenleg két karon és három szinten tanítunk állattani ismereteket különbözo képzési formákban részt vevő hallgatók részére), ökológia, talajzoológia, természetvédelem, halbiológia, méhbiológia. Az 1998. évben meghirdetett tantárgyak listája képet ad a tanszék jelenlegi oktatási tevékenységének sokszínűségéről. A posztgraduális oktatás keretében Ph.D. hallgatók részére tartunk képzést (Talajzoológia: Bakonyi Gábor, Halbiológia: Kiss István, Keltetésbiológia: Sinkovitsné, Hlubik Ilona) és szakmérnöki képzést végzünk (Környezetvédelmi ökológia: Bakonyi Gábor).

Mivel az elmúlt években jelentős változások történtek és jelenleg is történnek a tanszék személyi állományában, a kutatással kapcsolatos elképzelések és feladatok jelentősen átalakulnak. A talajzoológiai témakör nagyságrendben továbbra is a tanszék fő kutatási profilját fogja jelenteni. Ezen belül kiemelendő a 15N-izotóp indikációs technika alkalmazása a talaj nitrogén áramlásainak tanulmányozására, a mezofaunával kapcsolatos anyagforgalmi, toxikológiai, mezofauna-mikroorganizmus interakció vizsgálatok és a szabadonélő fonálférgek kutatása. A herpetológiai kutatások főbb irányai maradnak a faunisztikai felmérések, monitorozás, élőhelyválasztás és koegzisztencia vizsgálatok, valamint egyes fajok populációbiológiai vizsgálata. A hagyományosan jelentős madárembriológiai kutatások az embrió-toxikológiai vizsgálatok irányába fejlődnek tovább. A méhészet hosszabb távon is fontos terület. Itt a poszméhekkel kapcsolatos vizsgálatok folytatására van reális lehetőség a jövőben. A növény- növényevő rovarok interakcióinak vizsgálata viselkedés-ökológiai kutatásokkal egészül ki a jövőben. Folynak ökotoxikológiai kísérletek is a tanszéken, főként fonálférgekkel és ugróvillásokkal. A kisemlősökkel kapcsolatos kutatások súlypontja a hazai pelefajok habitat szelekciójára és természetvédelmi célú monitorozására esik. A kisebb témák közül a vízipoloskákkal történő biológiai monitorozási vizsgálatok folynak majd.

Az egyetemen belül közös tantárgyaink vannak a Növénytani és Növényélettani Tanszékkel (Természet- és tájvédelem, Biogeográfia) és a Mikrobiológiai Tanszékkel (Talajbiológia). A Mezőgazdasági Kémiai és Biokémiai Tanszékkel több, mint 20 éve folytatunk kutatásokat, de vannak közös pályázataink az Állatélettani és Állategészségtani Tanszékkel és a Mikrobiológia Tanszékkel is. Évtizedek óta folytatunk közös kutatásokat a Magyar Természettudományi Múzeum és az MTA Ökológiai és Botanikai Kutató Intézet munkatársaival. Szoros az oktatási-kutatási együttmuködés a Kisállattenyésztő Kutató Intézet Méhészeti Osztályával. Toxikológiai témában végzünk közös kutatásokat a PATE Növényvédelmi Intézete Toxikológiai Tanszékével. Felkért előadóként több hazai egyetem oktatási tevékenységébe kapcsolódunk be. Így Bakonyi Gábor az Állatorvostudományi Egyetem német nyelvű képzésében, Kiss István az Eötvös Lóránt Tudományegyetem posztgraduális zoológus és az Állatorvostudományi Egyetem zoológus képzésében vett vagy vesz részt. A hazai szakmai kooperáció eredményei az "Állattan" című tankönyv, melyet Bakonyi Gábor és Kiss István tanszéki oktatókon kívül Palotás Gábor és Juhász Lajos (DATE) írt. Bakonyi Gábor és Kiss István több fejezetet írtak a Papp László által szerkesztett, számos hazai zoológus összefogása nyomán megvalósult "Zootaxonómia" című jegyzetben. A tanszéken tartott számos hazai és nemzetközi rendezvény közül kiemelheto R. Merckx professzornak (Catholic University Leuven) az ökotoxikológiáról, T. Bongers kollégának (Agricultural University, Wageningen) a fonálférgek környezetvédelmi vizsgálatáról, nemzetközi résztvevőknek tartott kurzusa (summer school). Jelentősebb nemzetközi oktatási és kutatási kooperációink többek között görög (Athens Soil Science Institute, Athens, valamint Laboratory of Agricultural Zoology and Entomology, Agricultural University of Athens), német (Justus-Liebig-Universität, Institut für Zoologie, Lehrstuhl für Ökologie, Giessen), belga (Laboratory of Soil Biology and Soil Fertility, Catholic University Leuven, Leuven) és holland (Department of Nematology, Agricultural University, Wageningen) társtanszékekkel van. Ennek keretében közös kutatásokat folytatunk és szemináriumokat, workshop-okat szervezünk.

Tanszék elérhetőségei

  • Telefon:
    +36 (28) 522 000
  • Fax:
    +36 (28) 410 804
  • Cím:
    Páter Károly utca 1.
    2100
    Gödöllő

Az oldalt Lola's art készítette